Stockholm, egy falat Skandinávia

Skandinávia és a fapados utazás elsőre talán úgy tűnhet, kizárják egymást. Azonban nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy bár sok minden lényegesen drágább Stockholmban, mint más közkedvelt európai városokban, okos tervezéssel és gondos kalkulációval még ezt az utazást, a stockholmi látnivalók, nevezetességek megtekintését is aránylag olcsón meg lehet oldani.

Október 20-án, pénteken kora reggel indult járatunk Stockholmba, pontosabban először Varsóba. Ez a járat ugyanis leszáll Varsóban, ahonnan a le- és felszálló utasok kicserélését követően folytatja útját Stockholm, pontosabban Skavsta repülőterére, amely kb. 90 kilométerre található a fővárostól. Így végül 3 órával a budapesti felszállás után érkeztünk meg, félig-meddig kipihenve a korán kelés fáradalmait. Sajnos azonban már a leszálláskor láttuk, hogy az időjárás nem éppen a legszebb a kirándulni vágyók számára, ugyanis nagy-nagy felhőkből zuhogott az eső. A reptérről hamar ki is jutottunk, gyakorlott utazóként nem vittünk ugyanis feladott poggyászt, az így nyert idő azonban egyből el is veszett, mivel a Stockholmba induló buszok alkalmazkodnak a járatokhoz, így ráérősen megvártunk valamennyi busszal utazni kívánó utast, és csak aztán indultunk útnak. Már előre készültünk arra, hogy az árak a más városokban tapasztaltakhoz képest magasabbak lesznek, így nagyon nem lepődtünk meg, hogy a retúr jegyünk 199 koronába került fejenként, ami kb. 6000 forintnak felel meg, de egyéb alternatíva a városba való közvetlen bejutáshoz nincs.

Másfél órás út után érkeztünk meg a Stockholm központjában lévő City Terminal buszállomásra, amely a vasútállomás szomszédságában található. Ekkor már dél is elmúlt, így – mivel nem volt nehéz csomagunk, csak a hátizsákok – egyből neki is vágtunk a városnézésnek. Bele kellett törődnünk, hogy az időjárás nem a legkedvezőbb, de hamar túltettük magunkat rajta és átadtuk magunkat a városnak. Az egyikünk korábbi utazásából származó részleges helyismeret nagyon sokat segített, így hamarosan meg is érkeztünk első állomásunkhoz, a Királyi Palotához. Az utazás előtti kalkulációk alapján arra jutottunk, hogy érdemes egy-egy 48 órás Stockholm Cardot vennünk magunknak (420 korona/fő), amivel a stockholmi látnivalók kedvezményesen vagy ingyenesen tekinthetők meg, így a múzeumokba ingyen juthattunk be és a tömegközlekedést is korlátlanul használhattuk, ami azért volt fontos szempont, mert szállásunkat egy külvárosi hotelben foglaltuk le. Így aztán gond nélkül jutottunk be a Királyi Palotába, amelynek gyönyörű termein végigsétálva megismerhettük a svéd történelem jó néhány állomását, beleértve a jelenleg is uralkodó XVI. Károly Gusztáv és felesége által is gyakorta használt termeket, szobákat.

A Királyi Palotából kiérve a Gamla Stanban (az Óvárosban) sétálgattunk, barangolva a szűk, bájos utcácskákon, mígnem annyira esni kezdett az eső, hogy szinte bemenekültünk a Nobel Múzeumba. Nagyon jó ötletnek bizonyult, hosszasan időztünk itt, különösen az időszaki kiállítás ragadott minket magával, amely Einstein életét és munkásságát mutatta be. Bár az előzetes terveinkben nem szerepelt ez a múzeum, utólag már nagyon örültünk, hogy ide is eljutottunk. Mire befejeztük a nézelődést, már öt óra is elmúlt, így elindultunk szállásunk felé, amely ugyan a külvárosban volt, de metróval könnyedén megközelíthető helyen. (A metróhálózat nagyon jól kiépített, a szerelvények tiszták és sűrűn járnak.) Itt végre lepihenhettünk egy kicsit, majd pedig felkészültünk a következő napokra és jól kialudtuk az első nap fáradalmait.

Szombat

Második napunkat a bőséges reggeli után indítottuk, Stockholm nevezetességei sorában a Városháza következett, ahol jelentkeztünk az aznapi első vezetett túrára. Meglepetésünkre a túravezető hölgy magyar volt, és bár angolul tartotta beszédét, egy-két magyar megjegyzéssel színesítette a mi túránkat. A Városháza különleges épületében számos érdekességet tudtunk meg, és talán egy pillanatig el is játszadoztunk a gondolattal, milyen lehet Nobel díjasként részt venni a hatalmas banketten. Hasonlóan érdekes volt beleképzelni magunkat azoknak a pároknak a helyébe, akik a Városházán kívánnak házasságot kötni, ahol a hosszú várólista miatt mindössze néhány percig tart a szertartás. Összességében egy nagyon érdekes, informatív túrában volt részünk, és meg is állapítottuk, hogy valóban praktikus megoldás ez a fajta látogatási rendszer. Még kicsit időztünk a Városháza parkjában, a vízparton sétálgattunk – megpillantva egy menyasszonyt, aki valószínűleg éppen az említett rapid esküvőre készült gyönyörű ruhájában. Dolgunk végeztével buszra, majd villamosra szálltunk, és megcéloztuk a Skanzent.

Ekkor már az időjárás kicsit barátságosabb volt, így nem tűnt túl kockázatosnak kültéri programot választani és bátran vágtunk neki a hatalmas Skanzennek. Bár jó pár házikó zárva volt, – valószínűleg a nyári szezon végeztével zárják be őket – így is láttunk érdekes, tradicionális svéd házbelsőket, kézműveseket, és mindenféle finomságokat árusító pékségeket. Mégis, ami minket mindennél jobban lenyűgözött, az a Skanzen állatparkja. Láttunk itt többek között barna medvéket, farkasokat, fókákat és lovakat, a legkülönlegesebbek a jávor- és rénszarvasok voltak. Fantasztikus volt ilyen közelről látni őket, azt hiszem, ilyen típusú élményre egyikünk sem számított, amikor arra gondolt, milyen lesz ez a hosszú hétvége Stockholmban. Friss levegővel feltöltődve, kicsit átfázva, de lelkesedésünket nem elveszítve indultunk a következő célpontunkhoz, a Vasa Múzeumhoz.

A Vasa Múzeumhoz, amely az 1628-ban elsüllyedt, de 1956-ban megtalált óriási hadihajót, a Vasa-t mutatja be annak a több száz turistának, aki naponta idelátogat. Talán ez volt a stockholmi kirándulás legnagyobb élménye, látni az óriási hajót szinte tökéletes formájában, több száz éves „téli álom” után helyreállítva. A múzeum kiválóan mutatja be mindazt, ami a hajóval és történelmével kapcsolatos: filmen mutatják be az elsüllyedés és a kimentés lépéseit, a roncsok között megtalált eszközök segítségével a hajós életmódot és még hosszasan sorolhatnánk, mi mindent láttunk itt a több óra leforgása alatt, amit ebben a hatszintes épületben töltöttünk. A restaurálás hatalmas feladatának érzékeltetéséhez egy adatot mindenképpen érdemes megemlíteni: a hajó megtalálása és a múzeum megnyitása között több mint harminc év telt el. Igazán lenyűgözve távoztunk, életre szóló élménnyel gazdagodva. És bár már jócskán sötétedett, amikor kiértünk, még visszamentünk a Gamla Stanba, ahol újra sétáltunk egy kicsit, majd hullafáradtan elindultunk a szállásunkra.

Vasárnap

Harmadik, egyben utolsó teljes napunkat rohanással kezdtük. Történt ugyanis, hogy rájöttünk, a Stockholm Carddal egy ingyenes hajóúton is részt vehetünk, ehhez azonban 10:30-ra a kikötőbe kellett volna érnünk. Bár éppen az utolsó percben odaértünk, a hosszú sort látva azonnal tudtuk, hogy ez a hajó már elmegy nélkülünk, így módosítottuk tervünket aznapra vonatkozóan. Hála a pénztáros lánynak, kiderült, hogy bár a mi Stockholm Cardunk 13:00-kor lejár, azzal, hogy még az érvényességi időben megváltottuk jegyünket egy 15:30-as járatra, még élhettünk az ingyenesség lehetőségével. Így megváltottuk jegyünket délutánra, és elsétáltunk a Nemzeti Múzeumhoz, majd pedig egészen a Nordiska Múzeumig. A svédek életének történetét bemutató hatalmas Nordiska Múzeum őszintén szólva nem volt túl tartalmas, talán leginkább a régi ruhákat, cipőket, valamint az étkezési szokásokat bemutató kiállítás tetszett, de azt is nagyon hamar bejártuk, mivel sok helyen nem volt sajnos csak svéd nyelvű tájékoztató.

Időnk tehát maradt, így még gyorsan kinéztük, hova lehetne könnyedén eljutni, és már bandukoltunk is a Hajózási Múzeumhoz, ami azért mégse volt olyan közel… Ebben a múzeumban a több száz éves hajók nagyméretű, részletesen kidolgozott makettjei éppúgy megtalálhatók, mint a legmodernebb hadihajók kicsinyített másai. Mire végeztünk a nap is kisütött végre, így már nagyon vártuk a hajókirándulást és szerencsére időben vissza is értünk a kikötőbe.

Nagyjából egy órás kirándulás volt, Djurgardent hajóztuk körbe, miközben sok-sok érdekességet tudhattunk meg az automata idegenvezetést lebonyolító fejhallgatóból. Elégedetten szálltunk ki, így legalább utaztunk földön, vízen és levegőben néhány nap leforgása alatt. A maradék időnkben a belvárosban sétálgattunk egyik ajándéküzletből a másikba lépve, hogy a legjobb szuvenírrel térjünk haza villámutazásunkról. Éppen kiértünk a buszállomásra, amikor újból zuhogni kezdett az eső. Ez azonban már nem szegte kedvünket, örültünk, hogy legalább ez a napunk nagyon szép időben telt. Az aznapi utolsó reptérbusszal kimentünk a repülőtérre, hogy aztán egy hosszú éjszakát töltsünk félig ébren, félig álomban sok más sorstársunkhoz hasonlóan a reptéren, majd hazarepüljünk Budapestre, ahol a jól megérdemelt pihenés várt ránk.

További információkat olvashat leírásunkban a stockholmi látnivalókról, jegyárakról, nyitva tartásokról, a repülőterek eléréséről: Stockholm